Kovács István

Egy életen át, a szakmájában dolgozó építész mérnök vagyok.

Feleségem 34 éve próbálja elviselni rigolyáimat, és együtt örülni az élet szépségeinek. Két fiam van, s egy fiú és egy kislány unokám.

Ifjúságom sportos éveit követően (futbal, bírkózás, tájékozódási futás) el kezdtem a gyűjtögető életmódot. Először gyufacimkéket, majd régi és külföldi pénzérméket gyűjtöttem, majd jött a bélyeg, s már felnőtt családos emberként a kávécukor zacskó!

A legtöbb ilyen cukizacsi gyűjtő, egy nagyobb utazásra vezeti vissza a szenvedélyének kialakulását.   Az elején még nem határozott szenvedély, csupán olcsó suvenír helyettesítő volt, merre is mentünk a távoli spanyol fürdőhelyre…..

Aztán látva a külföldi sokszínűségét a cukorcsomagolásoknak, odafigyelve folytattam a kávézást itthon is, de nem igazán találtam olyan szép képes sorozatokat, mint a tőlünk nyugatabbra lévő országokban.

A családunk is belépett az internet világába és próbakeresésemet egyszer siker koronázta, mert kezdtek előjönni a külföldi cukorgyűjtő oldalak. Egy ilyen holland oldalon ismertem meg Suzy-t, akiről azt hittem ő a második, aki gyűjti hazánkban a kávécukrot. Viszont ezt követően, mint a megnyitott zsilip jöttek egyre többen a képbe, mint gyűjtők, s kialakult egy virtuális közösség, mely egy ingyenes internetes oldal által biztosított társalgási lehetőséggel egy jól működő csoportkapcsolattá vált.

2007-ben, az egyéni vállalkozásom lehetővé tette, hogy az olaszorzsági Cento-ban megrendezett world sugar meetingre (wsm) elmehessek. Itt találkoztam az azóta Guiness rekorder Sara és Paola Tagliavinivel, és a találkozón hatalmas mennyiségű cukrot kaptam az ottani gyűjtőtársaktól. Viszont az a piaci hangulat, amit ott tapasztaltam, arra sarkalt, hogy egy magasabb szintre emelve, művészi alkotásnak tekintsem a kávécukor zacskókat. Attól kezdve kerestem a lehetőségeket, hogy a paszpartuzott, üveglap alá helyezett szebbnél szebb sorozataimat, mint egy grafikai kiállítás mutassam be a nagyvilágnak. Időrendi sorrendiség nélkül már az alábbi kiállításaim voltak:

Vismajor Kávéház Budapest, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Budapest, Újpalotai általános iskola Budapest, Piave di Cento Olaszország, Kávékiállítás Budapest, Csipkemúzeum Kiskunhalas, Cserepes Kultúrház Zugló, Budapest,Magyarok Háza Ulm Németország, Kultúra Háza Balatonkenese, s van egy állandó kiállítóhely a balatonkenesei Honvédüdülő presszója.

2008-ban szerveztem a wsm mintájára az első kenesei nemzetközi találkozót, european sugar meeting (esm) névre keresztelt, amelyen a horvát Vid Doric volt csupán, de az akkori magyar cukorgyűjtő társadalom apraja-nagyja jelen volt, és nagyon élvezték a rendezvényt.

Időközben a virtuális közösség egyre erősebb kötődést mutatott egymás iránt, és felmerült az egyesület létesítésének a gondolata, amely 2009-2010-ben meg is alakult. Megalakulása óta az elnöki tisztet töltöm be egyesületünknél.

2011-ben, már a balatonkenesei önkormányzat nagyvonalú támogatásával sikerült a II. esm találkozót megrendezni, amelyen már cseh, és orosz gyűjtők is örömmel vették át az erre az alkalomra gyártott cukorsorokat (Balatonkenese nevezetességei és vállalkozói, valamint a Magyar Várak I. sor négy különböző színű sorait)

Az egyesületi élet egyre mozgalmasabbá vált, hazai cserenapok mellett sokan (többször együtt) mentünk el a külföldi nemzetközi találkozókra. Szólóban vagy közösen voltunk már Centoban, Ferrarában, Piave di Centoban, Nizza Monferatoban, (olaszok) Castello Branco (portugal) Unicov, Praga (cseh talik) Jena (német) s a legnagyobb élményünk, ahol 10 tagunk volt együtt a Rosieres-Balazucban megrendezett francia találkozó volt!

A biztonságosan gazdálkodó egyesületünk vagyonát immáron második éve gyarapítja az adó 1%-ából származó tekintélyes bevétel. Ennek, és az egyesületi cukorgyártás hozamának eredményeképpen, jelenleg is tervezünk saját kiadású cukorsorozatot. Ezek a sorozatgyártások az elmúlt időszakban is megvalósultak, elsősorban hazai gyártónál (GoldenPack) illetve az angol DirectSachet cégnél. Jelenlegi sorozatunk a Magyar Katedrálisok I.-et, a világ legszebb cukrait előállító olasz Pinin Pero Happy Sugar szériájában tervezzük megvalósítani.

A mára becsléssel meghatározva (nincs időm tényleges adat kiderítésére) 40 ezer különböző grafikájú cukorral rendelkezem. A családban eléggé nehezen tolerálják a „cukrozásom”, pedig egyre kevesebb időm jut a valóban élvezhető rendezgetésre, szortírozásra, csere-berére, annyi munkát ad az egyesületi élet elnöki teendői és az élet egyéb nehézségei.

Kovács István

FacebookTwitterGoogle+

Vélemény, hozzászólás?