Villámlátogatás Trzic-ben

Itt a honlapunk Fórum rovatában – igen aktív gyűjtőtársunk, Magdikának felvetésére- vettem fel a kapcsolatot a Pakirnica TIMS d.o.o. nevű, szlovén cukorcsomagoló céggel. Érdeklődő levelemre a családi vállalkozás hölgy tagja, Srecnic Mojca válaszolt nagyon kedvesen, s a látogatásra bátorított minket.

Az utazás szervezése gyorsított tempóban történt, hisz remek alkalomnak ígérkezett a nálunk 4 napos ünnep s ott munkanap. A 7-9 fős létszámtól az egyedüli kimenetelig minden felmerült, míg végén Tibor ajánlatára és áldozatvállalása eredményeként egy budapesti kerülővel, három „édes” menyecskét – Éva, Irén, Márti- sikerült még felvenni. Röpke budapesti városnézésük után kilencre meg is érkeztek, így egy csöppnyi csúszással, de vidáman el tudtunk indulni.

Indulás előtti napon igyekeztem egy nagyobb mennyiségű, HUNCUT KKE által gyártotta, forgalmazott cukrot bekészíteni, de jó ötlet volt Tibor által hozott Tokaji borocska is.

A Dráva menti szakaszokra érve tapasztaltunk intenzív ködösödést, s már éppen elkeseredtünk azon, hogy fogjuk mi így látni az egzotikus szlovén tájat, amikor is felszakadozott a masszív köd, s feltűnhettek az osztrák típusú parasztgazdaságok a zöldellő hegyoldalakban, a kis fehér-falú, hegyes-tornyú kápolnák, templomok és őszi színeikben pompázó lombos-erdő hölgyek és mélyzöld fenyő úrfik táncát.

Majdnem végig autópályán haladtunk, s utána oly hamar megérkeztünk, hogy kíváncsi érdeklődésünket követően visszafelé kellett jönnünk, de egy kis kurfli után, azért elég hamar megtaláltuk az üzemet. (Dél és kettő közöttre ígértem látogatásunk, s kettőre ott is voltunk)

A tulajdonos család delegációja a bejáratnál kedvesen üdvözölt minket, a Főnök, Miljkovic Sasa, párja Mojca és nagyfiuk akinek a nevét nem memorizáltam a nagy izgalomban.

Mint Aladin a kincses barlangban oly csodálattal jártuk körbe az üzemet, s kezdtük lelkesen a fotózást, amikor szólt a főnök, hogy ez üzemi titok, és ne tegyük fel a honlapra, facebook-ra! Így aztán gépekről készült képeket ne is várjatok!

A vendéglátókat saját korlátozott időnk miatt sem szándékoztuk sokáig feltartani, de ráadásul hírt hozott az ügynökük, hogy a megrendelt újabb 8 db csomagológéppel megérkezett a kamion, ki kell pakolni.

Dobozszám kezdte felhalmozni, a nekünk szánt kávécukrokat, s személyre szóló zacskós ajándékkal is kedveskedett mindenkinek, amiben egy kis-dobozos stick sor, a kávék mellé felszolgálható kókuszos, karamellás keksz és egy üveg finom szlovén bor volt!

Többen a csapatból pénzért szerettek volna további dobozokat venni, de Sasa hallani sem akart a pénzért eladásról, s amikor rámutattak az egyik szép sort tartalmazó dobozra Éviék, azt mondta vigyük azt is!

Bizony spiccen volt, hogy befér-e minden a Tibi Passátjába, de addig húztuk össze magunkat, míg sikerült mindent eltenni.

Lényeges eleme volt a kinti látogatásnak, annak a tisztázása, hogy miként tudunk sorozatot rendelni tőlük, náluk is olyan nagy mennyiségben van limitálva a minimális rendelés, mint nálunk?

Nagyszerű hírként közölte, hogy akár 10 kg-ot is gyárt nekünk. Kíváncsian kérdeztük, hogy s miként, amire közölte, hogy nála csak szép cukor készül, és így a maradék 190 kilogrammot oda tudja adni a vele kapcsolatban lévő felhasználóknak, Ausztriában, Olaszországban, Horvátországban, s természetesen otthon. Ezt el tudjuk képzelni, mert a későbbi városlátogatásunk során a kávézókban tapasztaltuk, hogy egy –egy helyen akár 4-6 különböző sorozatot is találtunk az asztalokra kitéve.

A konkrét árat sajnos tőlük sem tudtam meg, hasonlóan, mint a többi cég ők is azt mondták, hogy konkrét igényem küldjem el, s azt tudják beárazni!

Érdekes info, hogy a cukorcsomagoló gépeket nem Indiából és nem Kínából vette, hanem horvát gyártmányok!

Továbbá szintén elgondolkodtató, hogy azt mondta, jól megy a vállalkozás, van megrendelés bőven, s ezért növeli az egyébként általam négy körülire becsült csomagoló gép parkot 12 darabosra!

Hazamenetel előtt még úgy éreztük meg kell tekintenünk ezt az érdekes kicsit osztrákos jellegű, gyors folyású Bistrica patak menti középkori települést.

 

Kávé, cappucinó fogyasztás és kis szuvenír vásárlás mellett készült néhány fotó a városkában, s a helyi nevezetességről a vasalt spalettákról, ajtókról. Ez egy réges régi tűzvész miatt volt ez előírva, ma európai unikum és védett elem.

A késői, de szerencsés hazaérkezés után szétosztottuk a kapott dobozokat, ne egy embernek kelljen szortírozni. Ily módon arra van lehetőségem, hogy az általam szortírozott, osztott dobozok mintapéldányainak képeit megmutassam, a többiből esetleg csupán minta részsoraim vannak.

A többi talán másvalakinél teljességében is fellelhető, de nálam csupán részelemek vannak.

Ezeket pedig a városka kávézóiból szedegettük össze:

Így utólag belegondolva, az is meglepő, hogy ennyi kávézó, presszó, vendéglátó hely van egy ilyen pici városkában, s mindenhol számtalan szebbnél szebb cukorzacskó van kitéve!

FacebookTwitterGoogle+

Vélemény, hozzászólás?